Negyedik fejezet

Néhány évvel később

Kaname egyszer csak megjelent egy nyugodt, szép éjszakán. Yuuki éppen a tetőn heverészett, élvezve a hűvös, esti levegőt, amikor megérezte a jelenlétét. Odament a tető széléhez és leugrott közvetlenül Kaname elé, elzárva az útját. - Oniisama!
Kaname elmosolyodott, amikor meglátta őt, és megsimogatta a kezével az arcát. - Yuuki - mondta, majd előre hajolt, becsukta a szemeit, és száját finoman Yuuki arcára nyomta. - Bárcsak azért lennék itt, hogy téged lássalak, de egy üzleti beszélgetést kell lebonyolítanom Kurosu igazgatóval.
- Milyen üzlet?
Kaname csak halványan elmosolyodott. - Ha minden jól megy, megmondom.
A lány tiltakozásának ellenére, a fiú bekísérte őt, minden szó nélkül. Zero, éppen kilépett a folyosón, de rögtön megdermedt, ahogy meglátta Kanamét, és szemei szélessé és dühössé váltak. Gyorsan végigrohant a folyosón a szobájába, és becsapta maga mögött az ajtót. Yuuki már indult volna utána, de Kaname hirtelen megragadta a kezét, féken tartva őt ezzel.
- Elhagynád az oldalamat, hogy egy másik férfi után indulj? - kérdezte Kaname kis éllel a hangjában.
Mielőtt Yuuki bármit is mondhatott volna, Kaien lépett ki a konyhából és rámosolygott Kanamére. - Jó ,hogy itt vagy Kaname! - Mosolygott rá Yuukira is. - Bocsáss meg nekünk Yuuki, de nekünk meg kell beszélnünk valamit négyszemközt.
Yuuki összevonta a szemöldökét, de végül legyőzötten sóhajtott és bólintott. Még egy csókkal Kanamétől az arcán, eltűnt a folyosón, egyenesen Zero szobájába indulva. Azonban, egy kis töredéke a beszélgetésnek elérte a fülét, mielőtt az ajtó zárja kattant.
- Meg kell határoznunk az akadémia létrehozásának lehetőségét...

***
Az elmúlt két hét során, Kaname még meglátogatta néhány alkalommal a házat, de Yuukit még mindig korlátozták a magánbeszélgetésektől Kurosuval. Azonban ezen az éjszakán, megkérte Yuukit és Zerót, hogy csatlakozzanak hozzájuk a nappaliban. Kaname és Kaien egyenesen álltak a kanapéval szemben, mindkettőjük arcán feszültség volt látható, ahhoz képest, hogy Kurosu próbált barátságos légkört teremteni a szobában.
Amikor Yuuki és Zero helyet foglalt a kanapén, az igazgató megköszörülte a torkát és elkezdett beszélni. - Az utóbbi években, annak a módját kerestem, hogyan hozhatnám össze a vámpírokat és az embereket, hogy egy biztonságos környezetbe, békésen éljen a két faj együtt.
A beszéd végén, Zero felállt és dühösen rázta az öklét. - Ez lehetetlen. A vámpírok le akarják mészárolni az embereket.
- Hadd fejezzem be, Zero - mondta Kurosu, kedvesen félbeszakítva a fiatalokat. - Éppen ezért vesz Kaname részt a tervemben.
Kaname előre lépett, és folytatta. - Kaien egy iskolát akar építeni, a Kurosu Akadémiát, ahol a vámpírok és emberek egyszerre járhatnak iskolába. Te, Kiryuu, és Yuuki velem együtt fog részt venni ebben. Két osztály lesz: a nappali tagozat embereknek, míg az esti tagozat vámpíroknak. Az osztálytermeket a diákok megosztják majd.
- Mi fogja visszatartani a vámpírokat az emberektől? - kérdezte Zero.
Kaien rámosolygott Yuukira és Zeróra. - Itt jöttök ti a tervbe.

***
Beletelt egy hónapba, mire felépült az iskola, és a két kollégium épülete. Kaien rábízta Yuukira és Zeróra a munkát, nekik kellett berendezni a kollégiumokat a bútorokkal, asztalokat tolni a tantermekbe, és más fontos dolgokat csinálni a vadonatúj épületben. Kaname végig jelen volt, terjesztette a dolgokat a vámpír társadalomban, összegyűjtötte a megbízható vámpírokat, akik részt tudnak venni Kurosu békés együttéléses álmában.
Még egy hónapot igénybe vett, hogy az Akadémia teljesen kész legyen. De teljesen megérte, mert a Kurosu Akadémia valóban gyönyörű volt. Nem csak a fizikai megjelenés. Ami mellett állt, amit képviselt - a lehetetlennek tűnő béke a fajok között -, ez tette még elvarázsolóbbá.
Úgy tűnt, hogy, ha a munkát elvégzik, végre fellélegezhetnek.
Yuuki éppen kibámult az egyik tanterem ablakán a főépületben, amelyikben takarított (mivel a diákok egy héten belül megérkeznek), amikor meglátta, hogy több elegáns fekete autó gördül be az Akadémia területére. Volt egy enyhe aurája az autóknak, ami ijedtséggel és izgatottsággal töltötte el őt.
Ő folytatta a bámészkodást az ablakban, azzal a szándékkal, hogy megtudja kik érkeztek.
Az első, aki kilépett az egyik autóból, Kaname volt.
Yuuki szemei kikerekedtek a meglepetéstől és az ujjongástól, és kinyitotta az ablakot.. Habár ő három emeletnyire volt, az ugrás egyszerű lenne neki. Rámászott az erkélyre, és már kész volt arra, hogy a földre érkezzen.
De amit következőleg látott megállította őt, és odafagyott a párkányra.
Egy gyönyörű, szőke lány lépett ki ugyanabból az autóból, és utána Kaname oldalára állt. Yuuki szíve megdobbant, amikor meglátta, hogy Kaname enyhén a lányra mosolygott.
Kaname csak neki szokott mosolyogni.
Yuukin erőt vett a féltékenység, és kiugrott az ablakon, miközben mások is kiszálltak a többi autóból is.
Amikor Kaname meghallotta a landolását, Yuuki felé fordult, és nézte őt, míg a lány felé igyekezett. Volt egy kis feszültség és szigor a fiú testtartásában, ami Yuukit idegessé tette.
Ennek ellenére, Yuuki vidám mosolygott rá. - Kaname, végre itt vagy!
Kaname enyhén mosolygott. - Yuuki.
Kinyújtotta a kezét felé, és a lány megragadta azt. Ujjaik összefonódtak, és Kaname gyengéden megölelte őt. - Hogyan volt ma az én kedvesem?
Mielőtt Yuuki válaszolhatott volna, megérzett egy kezet a vállán, ami hátra húzta őt, távol Kanamétől. - Jól van, vigyázok rá azóta, mióta te túl elfoglalt vagy hozzá. - Zero hangja tele volt méreggel, mint mindig, amikor Kanaméhez beszélt. Lenézett Yuukira. - Mit csinálsz te itt egyébként? Kurosu szeretné, ha takarítanál.
- Én takarítottam - mondta Yuuki védekezve, miközben a homlokát ráncolta Zeróra. Visszanézett Kanamére, és sóhajtott. - De igaza van, úgyhogy visszamegyek takarítani.
Kaname bólintott.
- Talán később találkozhatnék a... barátaiddal. - A barátok szó kimondásakor Yuuki szeme akaratlanul is a szőke lányra tévedt, majd vissza Kanamére. Nem tetszett neki az a nyílvánvalóan vidám tekintet az arcán.
Kaname odalépett hozzá lassan, gúnyosan. Lehajolt, így szemmagasságba kerültek. A fiú szépsége lélegzetállító volt ilyen közel, mint a lányé Kanamének, Yuuki észrevette, hogy a másik habozott, és vett egy mély lélegzetet, mielőtt folytatná. Egy kis, szórakozott mosoly volt a száján, ami megrándult. - Kedves lány. - a rekedt hangja meglepte Yuukit, mert ez volt az első alkalom, hogy valaha így hallotta. Ettől a lába gyengévé vált. - Féltékeny vagy?
Yuuki arca kipirult, és ellépett Kanamétől, enyhén irritálva. Éppen elindult volna onnan, de Kaname elkapta a kezét, és visszahúzta. Hirtelen egy gyors, meglepően kemény csókot nyomott az arcára, mielőtt elengedte volna. - Menj Zeróval, és fejezd be a munkát. Én majd elvezetem az éjszakaisokat a kollégiumukba. Amikor végzel, csatlakozz hozzám. És majd bemutatlak a... barátaimnak.
Zero megragadta Yuukit a könyökénél fogva, és elhúzta Kanamétől, vissza az épület felé.

***
- Mit szeretnél, hogy mit csináljunk? - kérdezte Yuuki, meglepetten.
- Szeretném, ha te és Zero lenne a nappali tagozatosak prefektusa. Te fogjátok őket megvédeni az estisektől - ismételte Kurosu.
Zero arca gúnyossá vált, mire az Igazgató és Yuuki kérdően ránéztek. Úgy látszott, hogy a fiú egy pillanatig habozott, mielőtt megszólalt. - Ha valami rosszul jön ki, nem vagyok benne biztos, hogy Yuuki nem a vámpírok mellé áll hűségből.
Yuuki összevonta a szemöldökét, kissé fájt neki, hogy Zero nem hiszi, hogy ő a helyes dolgot tenné akkor. - Ha valami rosszul sül ki, és az az emberek hibája lesz, kinek az oldalán állsz majd, Zero? - kérdezte. - Ez egy kegyetlen kérdés volt, mert mindannyian tudták, hogy mi lesz a válasz.
Ő biztosa az emberek oldalán állna.
Yuuki vidáman rámosolygott Zeróra. - Meg fogunk egymásban bízni, és biztonságban tartjuk a két osztály egymástól. Oké?
Zero nem mondott semmit, így a lány a hallgatását igennek könyvelte el.
Odafordult az igazgatóhoz. - Mik lennének a prefektusok feladatai?
Kurosu készségesen rámosolygott, örült, hogy nem kell vele vitatkoznia, hogy együtt működjön. - Zero a nappali tagozatba fog járni, mivel még nem ébredt fel benne a vámpír énje. Valamint éjszakánként mindketten járőrözni fogtok.
Yuuki megfagyott. - De mi lesz az én tanulmányaimmal?
- Kaname rendelkezésedre állította Takumát, az egyik éjszakai tagozatost, aki magán órákat ad majd neked. Szerette volna maga csinálni a dolgot, de mivel ő a vezetője az Esti Tagozatnak, és mint tudod, nagyon magas pozíciója van a vámpír társadalomban, Kaname túl elfoglalt lesz.
Yuuki szíve bánatosan megdobbant a hírre. Megpróbálta nem mutatni a csalódottságot az arcán, de a nyugtalan pillantás Zerótól azt hirdette, hogy nem sikerült neki.
Néhány perc múlva, amíg Kurosu magyarázott, és míg megkapták a vámpír elleni fegyvereket - Zero a Bloody Rose-t, és Yuuki botot -, mindketten elindultak a munkájukat végezni az Akadémia körül.

***
Yuuki letörölte a verejtéket a homlokáról, ahogy a tantermeket söpörte ki. Már több órán keresztül dolgozott, és az éjszakának is nemsokára vége volt. Azt gondolta, hogy az Igazgató és Zero már rég elment aludni, de meglepetésére, Zero lépett az osztályterembe, ahol takarított, majd leült az egyik asztalra, és őt nézte.
Néhány perc csend után, Yuuki megállt a söprögetésben és szembefordult Zeróval. - Mit csinálsz itt ilyen későn? - kérdezte kíváncsian.
- Azt hiszem, hozzá kell szoknom, hogy ilyen későig fent maradok, mivel én leszek az egyik járőröző és az egyik iskolai védő is.
A téma, amit még kezdetben izgatottságot hozott a lánynak, csak rettegést eredményezett. Bár a lány megpróbálta ezt elrejteni Zero elől, de ő végig látta a színjátékot. - Ez biztos jó móka lesz...
- Miért voltál olyan csalódott korábban? - kérdezte Zero. - Miért vagy még mindig csalódott.
Yuuki sóhajtott. - Nem fontos.
- Ez azért van, mert nem Kaname fog téged tanítani, ugye? - Zero hangja váddal lett teli.
Yuuki dühösen és védekezően Zeróra meredt. - Ennek semmi köze Kanaméhez.
- Oh, igazán? - a fiú hangjában hallani lehetett, hogy nem hisz neki.
- Oh, igazán - mondta válaszként, de haragját már eltompították a könnyek, amik a szemében csillogtak.
Zero előidézte Yuuki hiányérzetét az életében, amit onnan tudott, hogy érezte a gyengeséget a lány hangjában, és a könnyeket is látta. - Tudtam. Milyen hülye ok, hogy csalódott legyél. - elindult az ajtó felé, de megállt, amikor hallott egy pufa puffanást. Amikor hátranézett, látta, hogy Yuuki összerogyott a térdeire.
Yuuki visszaült a sarkaira, és kezei petyhüdten hevertek az ölében. Szemeit lesütötte, miközben beszélt. - Egész életemben korlátozva voltam. Csak néhány emberrel találkozhattam, de mindig be voltam zárva. Sose volt rá esélyem, hogy sok ember között lehessek. Végül kapok egy esélyt, hogy része legyek az Esti tagozatnak... és elvették tőlem. Sose fogok velük közös órákra járni. Hogyan kéne barátokat, vagy végül élettapasztalatot szereznem így elzárva, ha sose vagyok körülvéve emberekkel?
Zero csak tehetetlenül és bizonytalanul nézte őt, hogy mit mondjon neki vigasztalásképp. A lánynak igaza volt, és ő ezt tudta. Ha már nincs is fogságban, de még mindig egy gondosan ellenőrzött környezetben él. Ez mérgessé tette őt, mert tudta, hogy ez Kaname hibája.
De Zero semmit se mondott, csak állt ott némán, amíg Yuukinak sikerült erőt venni magán, hogy mosolyogjon. Végül, néhány perc hallgatás után, a mosoly igazivá vált. - Biztos vagyok benne, hogy ez jó szórakozás lesz. - mondta reménykedően. - És ha sikerül nekünk a Nappali és Esti tagozatot biztonságban tartani, büszke leszek arra, hogy prefektus vagyok.
A lány hirtelen hangulatváltozása az összeomlás széléről, meglepte őt. Valaki aki ilyen gyorsan meg tud gyógyulni, egy ilyen mély aggályból, azt bizonyította, hogy milyen erős az a személy. A mély elismerés erejét tört a mellkasában, és enyhe nyomást idézett elő.
Ennek ellenére, egy enyhe és nagyon ritka mosoly formálódott ki Zero száján, ahogy nézett Yuukira, aki még mindig a földön térdelt.