Hatodik fejezet

Yuuki éppen az egyik terem ablakának a párkányán ült kívül, ahol a többieknek órájuk volt. Nézte, ahogy a tanításnak vége lett, és ott maradt addig, míg elkezdtek a tanulók kifelé szállingózni. Csak Kaname maradt hátra, mivel a tanárral beszélgetett.
Yuuki leugrott a párkányról, ügyesen talpraesett, majd elindult az ajtó felé, hogy csatlakozzon Kanaméhez. Hirtelen megállt, mikor valami elkapta a figyelmét.
Aidou és Kain útja nem a kollégiumba, hanem az Akadémiát körülvevő erdőbe vezetett.
Yuuki még egy pillanatra visszanézett Kanamére az ablakon át, majd belevetette magát az erdőbe.
A hatalmas fák között kiterjesztette az érzékeit, hogy nyomon követhesse Aidouékat. Érzékei bizseregtek, mikor mások jelenlétét is észrevette az erdőben. Két emberét. Lányok a Nappali Tagozatból. Yuuki megnövelte a sebességét, de tudta, hogy nem fogja tudni előbb elérni a lányokat, mint a két vámpír.
Amikor megérkezett hozzájuk a tisztásra, Yuuki rögtön a két faj közé állt, és előkapta a botját, majd szembeállt a két emberrel. - Nektek aludnotok kéne. Azonnal induljatok vissza, vagy tájékoztatni fogom az igazgatót, hogy megszegtétek a szabályt.
A lányok csak motyogtak valamit ijedtükben, majd bólogatva gyorsan elfutottak az erdőbe. Yuuki követte érzékeivel a mozgásukat - már szinte a határait feszegetve -, amihez hatalmas koncentrációt kellett, amíg a lányok be nem mentek a kollégiumokba.
Egy landoló kéz a vállán meglepte őt, így megfordult, ezzel kiszabadulva a vámpír markából, majd Artemist Aidou arca felé irányította. El is felejtkezett a vámpírokról, miközben a két lány biztonságos visszatértét kísérte figyelemmel.
Aidou ügyet sem vetett a fegyverre, csak kikerülte azt és Yuuki mellé sétált. Kezével végigsimított a lány hosszú, sötét haján, mielőtt megfogta volna a csuklóját újra. - Amiért megtagadtad tőlem az élelmiszert, visszafizeted azt a saját véreddel?
Yuuki szemei kitágultak a haragtól, de mielőtt még megszidhatta volna Aidout, egy hangos lövés hasította át az éjszaka csöndjét. A fa mögöttük megrázkódott a Bloody Rose lövésétől, és Aidou döbbenten nézett rá Zeróra.
- Engedd el.

***
Bár a lövés Zerótól jött, a parancs Kanamétől. Yuuki meglepetten megfordult, míg Aidou azonnal elengedte a csuklóját.
Kaname megjelent Zero mögött, aki még mindig Aidoura irányította a fegyverét. Miközben megszólalt Kaname, Zero azonnal távolabb állt tőle, mintha csak a jelenlétre már fizikailag belemart volna. - Magunk is megtudjuk oldani ezt, Kuran - mondta az ezüst hajú fiú.
- Igen. Véletlenszerű lövés, ami könnyen megsértheti vámpírokat, kíváló kezelése a helyzetnek - mondta Kaname. A gúny enyhe volt a hangjában, de nagyon egyértelmű. Zero arca dühösen elpirult.
Mielőtt a harc kitört volna, Yuuki kettejük közé vetette magát. - Oniisama - mondta. - Igazán tudjuk kezelni a helyzetet. Ez a munkánk. - a többiek lesújtottan nézték, ahogy Yuuki Kaname ellen fordul, hogy Zeró oldalához álhasson.
Kaname arca érzelemmentes volt, de a lány érezte, hogy a düh égett a bőre alatt.
Egy másodpercnyi feszült csend után, végülis Kaname hátat fordított nekik. - Ahogy akarod - felelte, majd szó nélkül eltűnt az erdőbe, egyedül hagyva Zerót és Yuukit, Aidouval és Kainnal együtt.

***
- Most még éhesebb vagyok, mint voltam - panaszkodott Aidou, ahogy elindultak visszafelé a kollégiumba. Kaien követte őt , nyomukban Yuukival és Zeróval.
Yuuki eltűnt, majd hamarosan visszatért a szobába egy pohár vízzel és egy kis tasakkal. Odaadta őket a torz arcú Aidounak. - A vértabletta már nem elég - nyöszörögte, de engedelmesen beledobta az egyik tablettát a vízbe, majd megitta azt.
Ezután Yuuki és Zero elhagyta az estisek szállását, majd folytatták az őrjáratot.

***
Zero elszakadt Yuukitól és újra belépett az erdőbe. Az éjszaka csöndes volt, nem volt szél, ami felkavarta volna a leveleket, vagy átfújt volna sípolva a fákon. Kezével félretolta a kósza ágakat maga elől, mikor megérkezett egy kis tisztásra, ahol a fájdalom elkezdődött.
Hirtelen összeomlott a térdeire, és az egyik kezével megtámasztotta magát, hogy ne essen le a földre. A másik kezét ökölbe szorította az ingjét a szíve fölött, és az egész teste égni kezdett.
Verejték gyöngyözött a homlokán, és patakokban folyt le az arcán. Légzése szaggatott volt, megtörve ezzel a csendes éjt körülötte. Elfojtott egy fájdalmas kiáltást, s ahelyett, csak egy hosszú, tompa nyögés hallatszódott. Összeesett az egyik oldalára, mielőtt a hátára borult volna. A csillagos eget bámulta, ahogy tovább vonaglott a fájdalomról.
Az elkerülhetetlen ismét elkezdődött.
Szemei lecsukódtak a néma kínban.
Ez nem az első alkalom volt, hogy megtörtént. Ez valójában egy volt, a sok kín között.
És csak az idő kérdése volt.

***
Yuuki kiterjesztette az érzékeit, hogy nyomon követhesse Zerót, és meggyőződhessen róla, hogy nem kerül semmilyen bajba. Furcsállta, hogy a fiú megállt, és már fél órája ugyanazon a helyen van. Elindult utána az erdőben, és félretolva a bokrokat, belépett a tisztásra.
Ott - összeomlottan a tisztás közepén, a ragyogó holdfényben - Zero feküdt.