Hetedik fejezet

Yuuki odarohant Zero mellé, ahogy a fiú szeme épen pislogva kinyílt. Egy hideg lehelet hagyta el az ajkait, és néhány pillanat múlva tekintete összpontosult a lányon, aki fölötte térdelt. Mikor meglátta őt, hirtelen felült, még mindig harcolva a fájdalommal, ami a testében égett.
- Menj el... - sziszegte Zero.
Yuuki ügyet sem vetett rá. Megfogta a fiú csuklóját, s bár a másik igyekezett eltolni őt magától, a lány felemelte a karját a vállára, és könnyen talpra állította, saját vállára véve a súlyt. A helyzet kellemetlen volt a szintkülönbség miatt, de Yuuki nem zavartatta magát.
- Ne harcolj velem, Zero - mondta neki. - Legalább hadd segítsek visszajutni a szobádba.
Zero összeszorított a fogát a dühtől és fájdalomtól, de nem vitatkozott.
Mire megérkeztek Zero kollégiumi szobájába, a fájdalom elhalványult. Yuuki leültette a fiút az ágya szélére. A lány nyugtalan arckifejezésétől egy bosszús hang szökött ki Zero száján.
- Yuuki...
- Tudja az Igazgató? - kérdezte Yuuki. Zerót meglepte a nyers hangszín. Vajon nagyon megrémítette őt az előbbi dolog?
- Mit tud-e az Igazgató? - kérdezte Zero óvatosan.
Yuuki szemei dühösen kitágultak, és a kezei ökölbe szorultak. - Ne játszd az ártatlant, mintha nem tudnád, hogy miről beszélek - hagyta abba a lány dühösen az értelmetlen beszédet. Kezeivel megfogta a saját arcát és felsóhajtott, ezzel megnyugtatva magát. Mikor leeresztette a kezét, Zerónak el kellett néznie Yuuki arcától, mivel az egy olyan üres maszkká vált, mint amilyen Kanaméé szokott lenni.
Zero arca eltorzult, de néma maradt.
- Zero...
- Ez nem a te dolgod, Yuuki.
A sötét hajú lány elhallgatott, és a fiúra meredt. Pár másodperc után megfordult, és az ajtó felé indult. - Ne légy hülye. Természetesen az én dolgom is, mivel a barátok vagyok. - ment ki az ajtón, egyedül hagyva az ágyon Zerót.

***
Yuuki ezután visszatért az Estisek Kollégiumába.
Az alsó szinten senki sem tartózkodott, kivéve Aidout. Lustán az egyik kanapén heverészett, bámulva a lányt, aki éppen belépett az ajtón. Yuuki nem állt meg, hogy üdvözölje őt, ehelyett csak elkezdett felmenni a lépcsőn.
Érezte a másik vámpír támadó hatalmát, mielőtt az elérte volna őt, így könnyen ki tudott az elől térni. A lány megfordult, hogy szembenézzen Aidouval, aki most a lépcső alján állt dühösen, kezei ökölbe szorítva. A jeget, amit Yuuki felé küldött, a lány könnyen megállította maga előtt pár lépéssel, majd az közvetlenül a falba ütközött.
- Miért teszed tönkre állandóan a mókámat? - kérdezte Aidou.
Yuuki összeráncolta a szemöldökét és megszólalt: - Tudod, hogy ez a munkám. Azonkívül, amit teszel az mindig az Akadémia szabályzata ellen van.
- Ne mondd el megint! - sziszegte Aidou. - Tudom, hogy az ellen van! Már millió alkalommal hallottam.
- Akkor miért csinálod? - kérdezte a lány.
Aidou mereven bámult rá. - Tudod, hogy miért.
Yuuki sóhajtott, de nem mondott semmit se.
Eltérve a témától, Aidou újból megszólalt: - Tudod, hogy Kaname haragszik rád, nem?
Yuuki bólintott.
- Már vár rád a szobádban.
Azzal, Aidou eltűnt. A lány érezte a levegőben a fiú rohanását, ahogy a lágy szellő szétfújta a haját, és ruháit táncoltatta körülötte. A távolban hallotta, ahogy Aidou kinyitja a hálószobája ajtaját, majd dühösen becsapja azt.

***
Ahogy Aidou mondta, Kaname ott várta őt a szobájában.
Yuuki becsukta az ajtót, de nem engedte el a kilincset, és az ajtónak támaszkodott. Kaname az ágy szélén ült, és annak a lábához támaszkodott, miközben a lányt nézte lusta szemekkel.
- Bűzlesz attól az embertől.
- A neve Zero - mondta Yuuki homlokráncolva.
Kaname figyelmen kívül hagyta őt. - Gyere ide, Yuuki. Nem kell az ajtónál meglapulnod, tudod, hogy sohase bántanálak.
Yuuki tétován ellépett az ajtótól, közeledve az ágy felé. Kaname kinyújtotta a karját felé és lazán átkarolta ahogy a lány leült az ölébe. Húga megborzongott, mikor érezte, ahogy a lélegzete csiklandozza az arcát. - Tudod, hogy nem kéne ellenem lenned, Yuuki.
- Oniisama...
- Csitt! - ez az egy szó kemény volt, és a harag átszivárgott Kaname nyugodt maszkján. - Túl sokat csinálod ezt, hogy figyelmen kívül hagyj - sóhajtott. Yuuki érezte a hideg ajkát, ahogy megcsókolja a haját. - Tudom, hogy fontos neked, szerelmem. Tudom, hogy a barátja vagy és sokat jelent neked. De nem szabad elfelejteni, hogy kihez legyél hűséges.
Yuuki szemei benedvesedtek a szavaira. - Sohasem fogsz elveszíteni engem. Tudod, hogy nem tudnék mást szeretni, és nem is akarok.
Érezte Kaname mosolyát a hajában, majd bátyja felemelte a fejét, hogy egymás szemébe tudjanak nézni. - Én is szeretlek, kedvesem. - Lehajolt és egy gyengéd csókot nyomott az ajkaira. A csók elmélyült kissé, mielőtt Kaname megszakította volna azt, majd egy finom csókot nyomott a lány nyakának mélyedésébe.
A következő pillanatban felkapta őt és letette az ágyába, mielőtt folytatta az útját az ajtó felé. - Hogy érzi magát a barátod, Yuuki?
A kérdés rögtön felébresztette őt a mélaságból. Gondolatait visszajátszotta az eseményről, és tudta, hogy Zero utálná őt, ha megosztaná a dolgokat Kanamével. Habár bántotta őt, hogy megtévessze a bátyját, Zero kedvéért megtette.
- Jól van - hazudta.
Kaname bólintott és kinyitotta az ajtót.
- Jó éjt, Yuuki - mondta.
- Jó éjt, Oniisama.
Azzal Kaname elment, és Yuuki egyedül maradt.