Tizenhatodik fejezet

Kaname az ágyban feküdt, miközben Yuuki fejét ringatta karjaiban, és gyengéden simogatta a lány haját. Húga vállaira terítette a takarót, majd egy csókot nyomott a homlokára. A lány közelebb simult hozzá álmában, majd orrával végigsimított bátyja nyakának bőrén. Lassan belélegzett, miközben az arcát a másik testéhez szorította.
- Kaname - motyogta halkan.
- Igen? - kérdezett vissza a fiú, a lány hajába beszélve.
- Szeretlek - mondta Yuuki halkan.
Kaname kuncogott, és Yuuki érezte, ahogy a hang vibrál a fiú mellében, majd felemelkedett annyira, hogy lássák egymás arcát. Kaname szép, vörös szemeit sötét pillák keretezték. Ezután a bátyj odahúzta magához Yuukit, és megcsókolta. Néhány perc múlva, Kaname legurította magáról Yuukit, majd a lepedőhöz szorította és egy szemérmes csókot nyomott az ajkaira. Ezután lecsúszott a lány testéről, és a mellkasára fektette pihentetve a fejét. - Én is szeretlek.
Yuuki a vállai köré csúsztatta a karjait, és úgy tartotta őt.
- Minden rendben lesz, Yuuki.
- De a dolgok rosszul állnak, ugye?
A bátyja nem válaszolt rögtön. - Igen, a dolgok rosszul állnak - mondta halkan -, de még rosszabbak is lesznek. - Majd egy csókot nyomott a lány kulcscsontjára. - De biztosítom neked, hogy mindent rendbe teszek, hogy biztonságban lehess. De most még óvatosnak kell lenned.
- Ahogy neked is.
Kaname felemelkedett, így láthatta a lány arcát. Épp elkezdett volna valamit mondani, mikor kopogás hallatszódott. - Gyere be! - mondta Kaname, majd legördült Yuukiról, és az ágy végére ült. Takuma bedugta a fejét a nyitott ajtón keresztül.
- Takuma! - szólalt meg Yuuki, és Kaname mellé csúszott az ágyon.
A fiú rámosolygott, de valahogy ez a nem tűnt most igazinak, majd mikor Kanamére nézett, a mosoly teljesen eltűnt. - Beszélnem kell veled.
Kaname bólintott. Odafordult Yuukihoz, egy jóéjt csókot lehelt az ajkaira, majd követte Takumát az ajtón át.

***
Kaname becsukta a szobájának ajtaját Takuma mögött, majd az íróasztalához ment. Nekitámaszkodott annak, majd Takumával szembe fordult. - Megtaláltad Shikit?
Ichijou összerezzent és bólintott. - Beigazolódott, amitől féltél.
- Szóval, a Shiki utáni keresésednek a nagyapád birtokán lett vége - mondta Kaname kifejezéstelenül.
- Igen.
Kaname bólintott. A hír nem lepte meg. - Akkor azt hiszem itt az ideje, hogy meglátogassam nagyapádat.
Takuma megrezzent. - Kaname...
Kaname nem figyelt rá. Elment Ichijou mellett, kilépett az előszobába, és egyenesen az Igazgatóhoz indult, hogy felkeltse a késői óra ellenére. Az éjszaka végére, Kaname elhagyta az Akadémia területet.

***
Két hét múlva

Yuuki az ablakának párkányán ült, készülődve, hogy leugorjon arról és elkezdje az éjszakai járőrözést. Egy árny elkapta a figyelmét, és próbálta követni azt szemével. Valaki épp az Éjszakai Kollégium mögötti elhagyatott épület felé tartott az árnyékban. Yuuki összeráncolta a homlokát, majd a puha fűre landolt.
Követte az idegent, majd belépett ő is a régi kollégiumba csendesen.
Yuukit már várták.
Az idegen Maria mellett állt, aki kecsesen heverészett a díványon. Az ismeretlen férfi magas volt, és világos volt a haja, akárcsak Zeróé. Egy maszkot viselt, ami eltakarta sápadt arcát Yuuki elől
Maria boldogan kuncogott. - Kedves tőled, hogy csatlakozol hozzánk, Yuuki. A buli csak most kezdődik.
- Buli? - kérdezett vissza a lány.
- Egy ünnepség, hogy megünnepeljük a visszatérésemet.
Yuuki nem vette le a szemét Mariáról, de követte a férfi mozgását, ahogy egy szomszédos szobába átsétált. Mikor visszatért, egy test volt a kezében.

***
- Habár nem hívtunk meg Yuuki, örülünk, hogy csatlakozol hozzánk. Ha megérkezik az igazi vendégünk, elkezdődik az ünnepség. - Maria felállt a kanapéról, teret adva a testnek. Yuuki keze megfeszült a fegyverén, de Kurenai a díványnál maradt, amin már ott feküdt a test.
Hirtelen kinyílt az ajtó Yuuki mögött, és Zero lépett be, levegőt kapkodva a futástól. Egy jegyzetet szorongatott a kezébe, és megkönnyebbült, mikor meglátta Yuukit. Azonban amikor elfordította a lányról a tekintetét a többiekre, az arca elsápadt.
- Zero! - turbékolta Maria.
Zero hallgatott, állkapcsa megfeszült.
- Nem ismersz meg? - kérdezte, miközben ujjaival végigszántott a élettelen nő hosszú, fejér haján.
Zero képtelen volt beszélni. De amikor Yuuki megszólalt volna, megtalálta a hangját, ezzel félbeszakítva a lányt. Halálosan nyugodt volt, ahogy ezt a nevet mondta: - Hiou Shizuka.
Yuuki szeme tágra nyílt a név hallatára. Mire ő megszabadult a bujdosásból, a vámpír már eltűnt, és csak Kaname mesélt róla, és arról, amikor egyszer találkozott vele.
- Örülök, hogy nem felejtettél el - mondta valaki, de ezúttal hang nem Mariától, hanem Shizukától származott. Maria teste élettelenül zuhant a földre.
- Hogyan is tudtalak volna? - Zero remegni kezdett, ahogy állt.
Shizuka felállt a kanapéról, nevetése vadnak hangzott. - Jó érzés újra a testemben lenni. - Megállt, majd Yuukira nézett. Szemei szórakozottak és sötétek voltak. - És most, hogy itt vagyok, veled is és a testvéreddel is el tudok bánni. Miután gondoskodtam rólatok, megbüntetem azokat a bolondokat, akik fogságban tartottak engem. Ezután megölöm az idióta vadászokat, akik a szerelmem után küldték a Kiryuu párt, hogy végezzenek vele.
Yuuki már túlépett a sokkon. - Mulatságos, hogy milyen gyorsan arra a következtésre ugrottál, hogy el tudsz velem és a bátyámmal bánni. Elfelejtetted, hogy a Kuran vér folyik az ereinkben.
- Az elfogásom előtt én voltam a legerősebb tisztavérű.
- És addig nem tudtál az lenni, amíg a szüleim meg nem haltak.
Harag töltötte el Shizuka arcát. - Ismét én leszek a legerősebb, ha meghalsz. - Az ereje Yuuki és Zero körül örvénylett. - A világ megfog bűnhődni azért, amit velem tett!
Yuuki hátrafordult egy ruha susogásának hangjára, és látta, ahogy Zero előhúzza a Bloody Rose-t. A keze megingathatatlan volt, az arca kétségtelen a félelem ellenére.
Shizuka szemei tágra nyíltak egy pillanatra, és a szája lefelé görbült. - Nem értem - Yuuki érezte, ahogy a másik tisztavérű elveszti az összpontosítást a hatalma felett, és erejével elárasztja Zerót, de a fiú nem tört meg. - Te az enyém vagy, nem szabadna tudnod ellenállni a hatalmamnak. Hajolj meg! – parancsolta Zerónak, és szeme rémültséget tükrözött, amikor a fiú nem mozdult. - Hogyan tudsz ellenállni?
Zero nem szólt semmit se.
Shizuka megráza a fejét, most már dühös volt. - Mit csináltál, te buta fiú? Gyengének kéne lenned, hisz nemsokára E-szintre esel. Fel akartam ajánlani neked, hogy megmentelek... De úgy tűnik, hogy valaki már megelőzött. - Bosszús szemét Yuukira fordította. - Te voltál?
Yuuki arca egy kifejezéstelen maszk volt, de hirtelen látni lehetett rajta a zavart, ahogy megrázta a fejét.
Shizuka szeme láthatóan kiszélesedett. - Kuran Kaname?
Zero csöndben maradt.
Shizuka humor nélkül nevetett. - Úgy látszik, hogy nem Zero az egyetlen fiú, aki rossz volt.
Yuuki Zeróra fordította a tekintetét Shizukáról. - Mit jelent ez?
A fiú egy vékony vonalba szorította a száját, és megrázta a fejét.
- Zero - mondta Yuuki, haragot lehetett érezni a hangjába.
- Ha választ akarsz, kérdezd meg őt magad - sziszegte Zero. Megpróbált dühösnek hallatszódni, de csak az undor érződött át.
- Oh, milyen szörnyű. Kaname tönkretette a szórakozásomat - mondta Shizuka boldogtalanul, és Zeróra bámult. - Veled később fogok foglalkozni. Ichiru, szórakoztasd, amíg én elbánok a lánnyal.
Zerónak elállt a lélegzete. Shizuka szolgája előlépett, és levette maszkját. Ekkor már Yuuki kapkodta a levegőt.
Zero ikertestvére, Ichiru lépett testvére felé, miközben egy boldogtalan kifejezés díszítette az arcát. – Régóta nem láttuk egymást, ugye tesó?

***
Shizuka a zaklatott Yuuki felé mozgott, és Zero nem volt annyira meglepődve, mint ahogy azt a lány gondolta. A fiú látta, hogy Yuuki nem reagál, így lőtt egyet a Bloody Rose-zal. Shizuka épp idejében kerülte el ezt, de a golyó még így is súrolta a vállát. Ichiru megállt a mozgásában és a nő mellé rohant.
- Nem! - sziszegte a tisztavérű. - Foglald el a testvéred, amíg én megölöm a lányt! - mondta, majd talpra állt, figyelmen kívül hagyva szolgája segítő kezét.
Azonban alig volt a lábán, amikor újra leterítették. Yuuki ereje megsebesítette a felsőtestét, ezzel vért fakasztva és térdre kényszerítve az őrült nőt. Shizuka még hevesebben csapott vissza, és Yuuki ezúttal nem tudta kikerülni a teljes csapást. Vér kezdett el folyni a nyakán lévő vágásból.
Shizuka előrenyomult, hogy nagyobb fizikai harcot hozzon létre. Amikor elérte Yuukit, Yuuki megragadta a karját és a mögötte lévő falhoz dobta a nőt. A vakolat és a fa megrepedt a hatás alatt. Azonban a fehér hajú vámpír gyorsan összeszedte magát, és ezúttal ő vágta Yuukit hozzá a falhoz. Ismét a lány felé közeledett, de Yuuki kiterjesztette rá a hatalmát, és visszadobta őt a földre. Shizuka ott maradt még pár másodpercig, majd ismét Yuuki ellen indult, de a lány megint a falhoz vágta.
Amikor újra próbálkozott, elesett a padlón Yuuki erejétől. Hatalma elérte Yuukit, aki tompította az ütést, de újabb vágás jelent meg a kulcscsontján, és vér kezdett el szivárogni a sebből.
Yuuki érezte a többiek jelenlétét, ahogy azok az ajtóhoz közelednek, és riasztotta őt a vér illata. Ismét az erejét használta, hogy visszatartsa Zeróékat, de nem ártott nekik.
Shizuka lihegve állt, és újból rátámadt Yuukira. Szemei elkerekedtek, ahogy ő is megérezte a többieket. - Ichirura! - szólt neki. Yuuki látta, ahogy Zero és Ichiru szintén csatáznak egymással. - Fuss! - kiáltotta, majd Yuukit a falhoz dobta, és kirohant a szobából.
Yuuki levegőt kapkodva jelent meg az ajtóban. Zeróék aggódva bámultak rá, de ő csak elszaladt mellettük Shizuka után.

***
Yuuki követte a nőt a Hold Pavilonba, fel a lépcsőn, egyenesen Kaname szobájába.
Ami meglepte, az nem Shizuka célja volt, hanem az, hogy a fehér hajú vámpír nem volt egyedül a szobában.
Kaname visszatért.
Az ajtóhoz osont kívülről, ahogy Shizuka suttogását hallotta. - A tisztavérű, aki megölte egy másik tisztavérűt.
Yuuki az ajtóban állt, és végignézte, ahogy Kaname kirántja az öklét Shizuka melléből, a nő szívével a kezében.

Tizenötödik fejezet

Yuuki az ajtóban állt, felmérve a helyszínt. Több száz tanuló teste feküdt a padlón, elárasztva azt vérrel. A szoba közepén, egy sötét hajú férfi állt mély vörös szemekkel az egymásra halmozott testeken.
Ahogy Yuuki nézte őt, a férfi a szájához emelte a kezét, és nyelvével lenyalta arról lassan a vért. Néhány pillanat múlva Yuukira emelte a tekintetét, és pillantásaik találkoztak.
A férfi kinyújtotta felé a kezét, és Yuuki szinte eksztázisba esve, ment oda hozzá lassan és kecsesen a testeken át. A lány megfogta a kinyújtott kezet és az ajkaihoz emelte.
Amikor Yuuki befejezte az ivást, a férfi a dereka köré csúsztatta a karjait, és a testéhez húzta a lányt. Yuuki beleborzongott a lélegzetétől.
- Yuuki...

***
Yuuki sikoltva ült fel az ágyában, és közben a nyakát dörzsölte, hogy már ne érezze a férfinek a lélegzetét ott.
A hálószoba ajtaja egy pillanat múlva kivágódott, és Kaname rohant be rajta kissé nehézkes légzéssel. Odasétált lassan a húga ágyához, és a lányt nézte. Az arca egy hideg maszk volt, csak egy kis megkönnyebbülés volt rajta jelen, ahogy látta, hogy a lány rendben van és sértetlen. Már nyugodtan nézett le Yuukira szemhéjain át.
Yuuki lehúzta magáról lassan a takarót és átkarolta a felsőtestét. A légzése nehézkes volt, és verejték csillogott sápadt bőrén. Egy pillanat múlva, ismét magára húzta a takaróját és megrázta a fejét. A kezére meredt, tudván, hogy nem tudna bátyja szemeibe nézni.
- Yuuki?
Yuuki már elkezdett volna beszélni, de megállt és megköszörülte a torkát. Lassan ezt mondta: - Jól vagyok, Oniisama.
- Yuuki... - Kaname elhallgatott, ahogy húga megrázta a fejét.
A lány szorítása enyhült a takarón, majd végül elengedte azt, és az ölébe estek a kezei. Kaname lehajolt hozzá, és ujjaival megfogta Yuuki állát. Yuuki összerezzent az érintésétől, de bátyja figyelmen kívül hagyta ezt. Kezét lassan Yuuki derekára csúsztatta, megsimítva bőrét a vékony, fehér hálóingen keresztül, ami kissé nedves volt a lány verejtékétől. A húga tétlen volt, míg az ajkait az övéihez nyomta.
- Rendben vagy?
Yuuki bólintott, de nem tudta megmondani, hogy Kaname hisz-e neki, vagy csak nem firtatja a témát. - Akkor jó éjt, kedvesem - mondta neki.
Yuuki az ajtót bámulta, ahogy Kaname elment, majd visszafeküdt a nedves lepedőjére. A takaróját a fejére húzta, és a nap hátralévő részét végigaludta.

***
Yuuki, nem tehetett róla, de gyanús érzés fogta el, amikor megérezte a hiányzó vámpírokat a kollégiumban. Már napok teltek el a rémálma óta, és legfőbb idejét azzal töltötte, hogy elkerülje Kanamét. De ezekben a napokban felfedezte, hogy Aidou eltűnt, Maria pedig beköltözött a régi kollégiumba, hogy több magánélete legyen. Takuma írt neki egy levelet, amiben elnézést kért, amiért nem tudja őt tanítani, de biztosította, hogy nemsokára visszajön. Shiki hollétéről szintén nem tudott.
Nappal volt, és Yuuki a szabadban volt, ezzel is csökkentve az eshetőségét annak, hogy Kaname keresi őt. Most egyike volt azon kevés alkalmaknak, mikor a lány örült, hogy bátyja elfoglalt.
Yuuki épp a fának dőlve pihent, és nézte a leveleket, amiket nap világított meg felülről. Az őszi levelek izzottak, akár a tűz.
- Te meg mit csinálsz itt?
Yuuki annyira el volt merülve a gondolataiban, hogy észre se vette Zero közeledését.
- Elszöktél a ketrecedből? Kuran aggódni fog érted.
- Kaname elfoglalt.
Volt egy hosszú hallgatás, mielőtt Yuuki felnézett Zeróra. - Miért futottál el, amikor találkoztál Kurenai Mariával?
Zero meghökkent egy pillanatra, mielőtt dühössé vált volna. - Semmi közöd hozzá.
Yuuki megforgatta a szemeit. - A barátod vagyok, Zero. Ha félsz valamitől, akkor az rám is tartozik.
- Én nem féltem!
Yuuki csak bámult rá.
Néhány pillanat múlva azonban, Zeróról lepergett a makacsság. - Ő csak... ugyanazt az érzést sugározta magából, mint az a nő.
- Hát Kanaméből és belőlem nem ugyanaz sugárzik, mivel tisztavérűek vagyunk? És mégse futsz el tőlünk.
Zero szemei ellágyultak, ahogy a lányra bámult. - Ahogy mondtad, Yuuki, mi barátok vagyunk. - Egy kis mosoly látszódott a fiú szája szélén. - Ha mindig elfutnék előled, ha meglátnálak, nem tenne túl jót a barátságunknak.
Yuuki halványan elmosolyodott.
- Másrészt meg... Lehet, hogy jobb lett volna, ha Kaname elől viszont elfutok.
Yuuki pislogott, és a fejét kissé oldalra dőtötte. - Hogy érted ezt?
Zero mosolygott, de ez most keserű volt. Semmi.
- Segített neked... Nem tudom, hogyan, de visszahozott ide. Nem fogsz E-szintre esni a közeljövőben Kaname miatt.
- Érted tette.
- És emiatt kevésbé kell hálásnak lenned?
Zero dühösen rábámult. - Az egész dolog az olyan szörnyek miatt van, mint ő. Ezért lettem ilyen! Mi a fenének kellene hálásnak lennem?
Yuuki furcsán nyugodt volt, mikor megszólalt. - Én is egy szörnyeteg vagyok, Zero. Soha se felejtsd el ezt.
A lány újból nekitámaszkodott a fának, és ismét a leveleket kezdte el bámulni maga felett. Rá se nézett Zeróra, ahogy az elment mellette.

***
Yuuki a szobájában volt, és épp az ingjéből bújt ki, majd fölvette a hálóingjét. Az egész napot azzal töltötte, hogy egy fa alatt ült, és nézte ahogy a levelek színei változnak az órák alatt. Az egész olyan nyugodt, zavartalan volt, kivéve az a kis idő, amit Zeróval töltöte. De most már fáradt volt, és csak pihenni akart.
Érezte Kanamét, aki kopogás nélkül lépett be a szobájába.
- Befejezted a kerülésemet?
Yuuki hátat fordított neki, és az ablakhoz sétált. - Nem mindegy? Bármikor véget vethetsz neki, nem számít, hogy én mit akarok.
Kaname lassan odalépett hozzá, és megérintette a vállát. A lány összerezzent az érintésétől. Kaname követte őt, és a vállait a falnak szorította, így fogva tartva őt. - Kaname...
- Ezt akarod? - kérdezte Kaname. - Olyan rossz lenne, ha abbahagynád az indokolatlan kerülést? Nem akarod ezt? - Ahogy Kaname odaszorította húgát a falhoz, az érezni tudta az érintkező testeiken át a bátyjából sugárzó haragot.
Kaname lesütötte a szemét. - Még mindig dühös vagy a reakciómra, amit Aidou csókja után mutattam? Már akkor tudtam, hogy haragszol rám, mikor tegnap megtagadtad nekem a jóéjt csókot. Ha tudtam volna, hogy már előbb visszaérkeztél ide, előbb jöttem volna, de gondoltam, hogy teret kell neked adnom.
Yuuki megrázta a fejét.
Kaname haragja megnövekedett. - Akkor mi a baj, Yuuki? Kínzás volt ez a pár nap, amit távol töltöttél tőlem.
- Semmiség.
- Mondd el!
Yuuki ismét megrázta a fejét.
Kaname megszorította az állát. - Áruld el! Unom, hogy titkolózol előlem.
- Mi mást titkolok még?
Kaname szemei összeszűköltek.
Yuuki arca eltorzult egy kissé dühösen. - Zero. Hazudtam neked egy dologról...
- Két dologról, ahogy emlékszem. Hallottam még egynek a hírét.
A lány rámeredt.
- Yuuki...
- Jól van! - mondta, majd reszkető kezekkel végigszántott hosszú, fekete haján, és egy dühös lélegzetet vett. - Igazán tudni akarod? Az álom, ami a múltkori éjszakán gyötört... Nem vagyok jól! Nem vagyok jól... - Yuuki megrázta a fejét, és figyelmen kívül hagyta a könnyeket, amik az arcán csorogtak le. Kaname üres arccal figyelte őt, és hallgatott. A harag határozottá és világossá tette a lány szavait, a könnyekkel ellentétben is. - Azt álmodtam, hogy meghaltál, Kaname.
Kaname szemei megenyhültek kissé. - Yuuki...
- Egy ember állt egy rakás testen egy szoba közepén, és a kezei véresek voltak. Odahívott engem, én pedig mentem, és leittam azokról a vért.
Kezével újból végigszántott a haján, majd megállt félúton és Kanamére nézett mérges és szomorú szemekkel.
- A te véred volt, Kaname. A te véred volt, amit ittam a kezekről.

Tizennegyedik fejezet

Egy héttel később

- Ki vagy te?
A jövevény éles szemekkel fordult Aidou felé, aki a kérdést tette fel. - Nekem szóltál? - A lány olyan gyorsan mozgott, hogy ha a többiek nem lettek volna vámpírok, észre se vették volna a gyors mozdulatait. Az új tanuló elugrott az osztály szeme elől, és egy asztalon landolt, közvetlenül Kaname előtt.
- Örvendek, az én nevem Kurenai Maria! - mondta. - Tudom, hogy Ön ki. Kuran Kaname! Olyan izgatott vagyok, hogy találkoztam egy tisztavérűvel!
A feszültséget érezni lehetett a terembe, és Maria nemsokára rájött, hogy miatta történt ez. - Jaj, úgy tűnik, hogy bajt okoztam.
Kaname összevonta a szemöldökét, és felállt. - Semmi gond. - A tisztavérű tudta, hogy a feszültség a lány butasága miatt van jelen. - Talán, ma nem kéne részt venned az órákon, és helyette megismerhetnéd az Akadémiát.
Maria meglepettnek tűnt. - Van valaki, aki körbe tudna vezetni engem?
Kaname habozott. - A húgom épp most járőrözik. Ő megtudna neked mutatni mindent, én pedig azalatt vigyázok a vámpírokra, hogy ne történjen semmi gond.
- Még egy tisztavérűvel találkozhatok ma este? - kérdezte Maria boldogan. - Milyen szerencse! - Ezután a lány egy szó nélkül kiment az osztályteremből, miközben a többiek összeszűkült szemekkel nézték őt.
- Yuuki biztonságban van? – kérdezte Aidou.
Kaname ránézett. Meglepődött, de nem mutatta. Talán az estisek nem is voltak olyan vakok, mint ahogy gondolta. Lehetséges, hogy látták a gonoszt az ártatlan maszk mögött bujkálni?
- Menj, és tarts a szemed Marián!
Aidou egy pillanatnyi habozás nélkül elindult.

***
Yuuki a homlokát ráncolta, mikor megérezte valaki olyannak a jelenlétét az erdőben, akinek nem kéne ott lennie. Elegánsan futott a fák között, és megállt a tisztáson.
Zero is egy helyben maradt, mikor meglátta a lányt odaérni.
- Mit keresel itt? - kérdezte Yuuki. - Korlátozva vagy a prefektusi feladataidból. Nem kéne itt mászkálnod!
- Csak azért jöttem, hogy társaságot nyújtsak neked.
- Oh - mondta meglepetten Yuuki.
Mielőtt Zero bármit is mondhatott volna, Yuuki megérzett még valakit az erdőben. Egy furcsa, erős egyén közeledett felé. Nem ragadozó módban mozgott, de Yuuki már elővette a fegyverét. Artemis ezüstösen megcsillant a holdfényben.
- Kuran Yuuki! - szólalt meg egy női hang, majd nemsokára a hozzá tartozó test is megjelent.
Yuuki összeráncolta a homlokát. - Ki vagy te?
- Kurenai Maria a nevem. Új vagyok itt az Akadémián! - mondta vidáman.
- Oh - mondta Yuuki. - Örülök, hogy találkoztunk Kurenai-san - köszöntötte Mariát, de közbe a szemöldökét ráncolta. Hogy lehet, hogy Kaname nem szólt neki az új diákról?
- Kérlek, hívj csak Mariának! - mondta a lány. - Remélem, hogy legjobb barátnők leszünk!
Yuuki mosolygott, a kényelmetlenség ellenére is. Valamilyen oknál fogva, nagyon ideges lett már csak az új tanuló jelenlététől is.
Yuuki enyhén megfeszült meglepődésében, mikor ismét megérzett valakit, aki felé tart az erdőben. Könnyen felismerte Aidout, és nem sejtette, hogy mit akarhat ő itt. Összeráncolta a szemöldökét, mikor a fiú megállt tőle, csak kis távolság volt már köztük. A fiú nyilvánvalóan kémkedik, de ki után?
- Kuran Kaname azt mondta, hogy mivel új vagyok itt, te megmutatod nekem az egész Akadémiát.
- Természetesen - mondta Yuuki még mindig bizonytalanul a helyzet kényelmetlensége miatt.
És csak akkor nézett rá Zeróra.
Zero megfagyva állt a helyén. Az egyetlen dolog, ami mozgott, a kezei voltak, amik épp ökölbe szorultak az oldalán, és remegtek. Arca eltorzult a haragtól és horrortól. Yuuki szemei tágra nyíltak meglepődésében. - Zero...?
A fiú felzökkent a nevére, és Yuukira nézett. Még utoljára Maria felé vetette a tekintetét egy pillanatra, majd elfutott a helyszínről.

***
Mire Yuuki körbevezette mindenhol Mariát, és megmutatta a szobáját a kollégiumba, már hajnal volt. Az Esti Tagozat épp visszatért a szállásukra, mikor Yuuki elhagyta azt. Belépett az erdőbe, ahol még mindig bujkált Aidou. A fiú nemsokára közvetlenül Yuuki elé ugrott le az egyik fáról.
- Miért akarta Kaname, hogy kémkedj Marián? - kérdezte Yuuki.
Aidou nem szólt semmit se.
Yuuki összevonta a szemöldökét frusztrálva. - Én is meg tudom akkor kérdezni tőle.
- Valami nincs... rendben vele - vallotta be Aidou. - Bár biztos vagyok benne, hogy Kaname többet tud róla, mint én. Aggódtunk a biztonságod miatt, így elküldött engem, hogy tartsam a szemem Marián.
- Tudok vigyázni magamra.
Aidou csendben maradt.
Együtt indultak vissza a kollégiumba, mivel már hajnal volt, és nem volt értelme a járőrözésnek.
Yuuki kiterjesztette az érzékeit az épületre, amikor beléptek oda. Összevonta a szemöldökét, mikor rájött, hogy ketten hiányoznak. Shiki és Takuma.
Meg akarta kérdezni Aidout erről, de meggondolta magát. Majd megkérdezi Kanamét később.
- Szomjas vagy? - kérdezte Aidou, és Yuuki rábólintott. Bementek a konyhába, és elővettek két poharat és mindkettőbe dobtak egy vértablettát. Yuuki ivott egy kortyot, és elnyomott egy grimaszt.
Ahogy ivott, Kanaméről gondolkozott. Miért nem tájékoztatta őt az új tanuló érkezéséről, főleg ha valami nincs rendben vele? És hol van Shiki és Takuma?
Egy csattanás hangja érte el a fülét, és beletelt egy pillanatba, hogy kiszakadjon a gondolataiból, és rájöjjön, Aidou csinált valamit. Yuuki épp indult volna, mikor észrevette hogy a lábát bele van fagyva a jégbe. - Aidou…
Ő nem szólt, csak lehajolt és megcsókolta őt. A lány próbált koncentrálni, hogy használja az erejét ellene, de a fiú ajkai túl zavaróak voltak. Amikor harcolni próbált, Aidou csak átölelte őt, ezzel kényszerítve a lányt, hogy közelebb legyen hozzá. Mivel Yuuki erősebb volt, elkezdte bevetni az erejét ellene.
Egy hangos repedés hallatszódott, és Yuuki felkiáltott, miközben befogta a füleit. A jég, ami a lábán volt, felrobbant, így megbotlott. Aidou az asztalra repült, ahol próbálta megvédeni az arcát a repülő jégdaraboktól, amik olyanok voltak, akár a kések.
Yuuki és Aidou egyszerre néztek fel Kanamére, aki dühösen állt az ajtóban.

***
- Oniisama - kezdte Yuuki.
- Menj a szobámba - mondta Kaname -, és várj, amíg oda nem érek.
- Kaname...
- Most!
Yuuki ijedten felugrott meglepődésében. Kaname soha nem kiabált vele. Könnybe lábadtak a szemei, ahogy elrohant mellette, ki a konyhából.

***
Yuuki némán ült Kaname ágyának szélén.
Már egy ideje érezte a bátyja jelenlétét az ajtó előtt. De a fiú csak ott állt, keze a kilincsre fagyott.
Sok idő telt el, mire lenyomta a kilincset, és belökte az ajtót.
- Mit csináltál Aidouval? - kérdezte Yuuki.
Kaname becsukta az ajtót maga mögött, és az ágy felé közelített, de még mindig nem válaszolt. Yuuki előtt megállt, és arcán egy üres maszk volt. - Csak emlékeztettem őt a helyére.
Yuuki hallgatott.
- Talán téged is emlékeztetnem kéne a tiédre?
Yuuki arca eltorzult boldogtalanul. - Nem csináltam semmi rosszat.
- Aidou csókolt meg téged, tudom. Bevallotta nekem. De nem voltam biztos benne, hogy csak téged próbált-e védeni, vagy ez-e az igazság.
- Tudod, hogy soha... - Yuuki megállt, és megrázta fejét. - Nem kell mentegetőznöm.
- Soha nem mondtam, hogy kell.
Yuuki hallgatott egy darabig. Felállt az ágyról, így csak már milliméterekre volt Kanamétől. Gyorsan félreállt, és kisimította a szoknyáját, ami összeráncolódott, ahogy ült. - Hol van Shiki és Takuma? - kérdezte Yuuki.
Kaname szótlanul elfordult tőle.
- Nem tudod?
- Tudom egy részét - válaszolta Kaname.
Yuuki sóhajtott. A csend, ami körülvette őket, nehéz volt a feszültségtől. Végül ezt Kaname törte meg, mikor Yuuki kinyitotta az ajtót, hogy távozzon. - Nem kapok egy jóéjt csókot?
Yuuki meg se moccant.
Kaname sötéten kuncogott, humor nélkül. Pár pillanat habozás után, megkérdezte: - Oh. Hogy tetszett Kurenai Maria?
Yuuki összeráncolta a homlokát. - Valami furcsa vele. De mi?
Kaname ismét kuncogott, most szárazon és boldogtalanul. - Biztos vagyok benne, hogy nemsokára megtudjuk.

Tizenharmadik fejezet

Yuuki felnézett a párnájáról, ahogy Kaname belépett a szobájába. A csuklójával letörölte a könnyeket az arcáról, és megpróbált rámosolyogni, de az eléggé erőltetettre sikerült. - Oniisama.
- Yuuki - mondta Kaname gyengéden.
Yuuki az ágy szélére csúszott és felült azon, majd kinyitotta a karjait Kaname felé.
Bátyja odament hozzá, de ahelyett, hogy megölelte volna, megcsókolta és gyengéden felemelte őt az ágyról a karjaiba. Még mindig csókolva őt, kivitte húgát a szobájából. Yuuki megszakította a csókot, és megkérdezte: - Hova megyünk?
- Van egy meglepetésem számodra.
Yuuki elmosolyodott, majd fejével megpihent Kaname vállán, aki csendben vitte őt.
Mire odaértek az Igazgató Irodájába, Kaname tudta, hogy Yuuki már érzi Zero jelenlétét a szobában. - ...Zero...? - Yuuki lassan kicsúszott Kaname karjaiból és belépett az irodába. Bátyja is követte, majd becsukta maguk mögött a vastag faajtót.
- Zero? - ismételte a lány csöndesen.
Zero, aki Kain íróasztala mögött ült háttal az ajtónak, lassan megfordult, és a lány nem értette, hogy miért van annyi utálkozás és bűnösség a szemeiben. Zero szemei ellágyultak, ahogy meglátta a lányt.
- Te... - kereste Yuuki a szavakat, hogy kifejezze az érzéseit.
Zero már kezdte volna elmagyarázni a dolgokat, de amikor rájött, hogy nem volt igazi magyarázata, a szája zárva maradt.
Kaname előrelépett, és kezeit Yuuki vállaira rakta. - Találtunk egy módot, hogy megakadályozzuk, hogy Zero E-szintre essen le, legalábbis egy hosszú ideig nem fog - mondta Kaname, miközben megcsókolta Yuuki fejének tetejét.
Húga visszanézett rá a vállai fölött. - Hogyan...?
- Ez nem fontos - felelte Kaname, majd maga felé fordította Yuukit, megfogva ezzel a vállait. Homlokát odanyomta a lányéhoz, miközben behunyta a szemeit. Hangja halk és lágy volt, mikor megszólalt. - Visszakaptad a barátod, Yuuki... Kérlek, most már legyél boldog.
- Oniisama. - Yuuki szemeit könnyek lepték el, és lábujjhegyre állt, hogy gyengéden megcsókolhassa testvérét. - Köszönöm.
Kaname hallgatott. Egy pillanat múlva azonban megajándékozta őt egy szelíd mosollyal, és elindult az ajtó felé. - Adok neked időt, amit Zeróval és az Igazgatóval tölthetsz közösen. Már Kainnek is elmondtam Zero érkezését, így valószínűleg csinál vacsorát mindkettőtöknek, akár régen. Most megyek, el kell intéznem pár dolgot.
Yuuki bólintott, és lágyan elmosolyodott.
Kaname elindult, mikor vége lett az utolsó csóknak, és becsukta maga mögött az ajtót, ahogy elhagyta a szobát.

***
Kaname az ablak mellett ült, oda se figyelve a könyvre, amit éppen a kezében tartott lazán. Habár szemeivel az oldalait nézte, az esze máshol járt. Yuuki visszatérésére várt.
Egy kopogás az ajtón jelezte Aidou jövetelét, és miután Kaname jóváhagyta azt, belépett.
- Látni akartál, Kaname-sama? - kérdezte Aidou..
Mielőtt Kaname válaszolhatott volna, megérezte a közeledő Yuukit Zeróval az oldalán.
Aidou közelebb lépett Kanaméhez, és ő is meglátta a két közeledő prefektust. - Kiryuu visszajött - állapította meg Hanabusa éllel a hangjában.
Kaname felvonta az egyik szemöldökét furcsállva, majd tekintete gyorsan visszatért a húgára, és az ő szerencsétlen társára. - Igen.
Aidou nem tudott segíteni a szemöldökráncoláson, ami most berögzült az arcába. Végül, abbahagyta Yuuki bámulását, és Kanamére emelte a tekintetét. - Látni akartál?
Kaname a könyvéről Aidoura függesztette a tekintetét. Őt nézte egy pillanatig, mielőtt ismét az ablakon át bámult ki. De Yuuki helyett, Zeróra fókuszált.
- Azt akarom, hogy kísérd figyelemmel Zerót.

***
- Kísérjem figyelemmel? - kérdezte Aidou meglepetten. - Úgy érted, kémkedjek utána?
- Úgy nevezed, ahogy szeretnéd. De igen, azt akarom, hogy kémkedj utána.
- Természetesen megteszem ezt, de megkérdezhetem, hogy miért kell? - tudakolta meg Hanabusa.
Kaname végleg befejezte Kiryuu nézését, és Aidou látta, ahogy még egy másodpercre Yuukira pillant, hogy megnézze a lány még mindig biztonságban van és sértetlen-e. Ez egy nagyon védő és testvéries pillantás volt.
- Most, hogy Kiryuu visszatért... Félek, hogy el fogja felejteni a helyét. Szeretném, ha megfigyelés alatt tartanád, hogy meg tudd akadályozni...., ha túllépné a határokat.
Aidou a homlokát ráncolta. - Mindig megakadályoztam őt ettől.
- Tudom - felelte Kaname. - Ezért választottalak téged erre a különleges feladatra.
Aidou megemelte kissé az állát, mutatva ezzel büszkeségét, amiért Kaname megbízik benne.
Kaname habozott kissé, és ez megrémítette a másik vámpírt.
Kaname ismét kinézett az ablakon, de ezúttal a holdat bámulta. - Sajnos, nem hiszem, hogy Kiryuu lenne a legnagyobb gondunk.
- Hogy érted ezt? - kérdezte Hanabusa.
Kaname arca egy kemény, hideg maszkká vált. - Az az érzésem, hogy valami közeledik... Valami, ami mindannyiunkat fenyeget.
Aidou megfeszült.
Kaname visszanézett a szőke hajú vámpírra. – Nem akartalak felzaklatni. Ez csupán egy érzés – mondta, majd ismét elnézett Hanabusáról. - Kérlek, hívd ide Takumát, miután elmész.
Aidou bólintott, majd mentegetőzve elhagyta a szobát.

***
Kaname fel se nézett, mikor Takuma belépett a szobájába. - Hol van Shiki?
Takuma megfeszült. - Nem tudom.
- Tegnap, amikor távol voltam, elhagyta az Akadémiát.
- Tudom.
Kaname hallgatott pár pillanatig. - Azt akarom, hogy megtudd, hova ment.
Takuma bólintott, elfogadva a parancsot.
Kaname elfordult, ezzel nyilvánvalóan elbocsájtotta őt. Ichijou elindult már az ajtó felé, mikor visszafordult a tisztavérű felé. - Majdnem elfelejtettem, Kaname. Amikor nem voltál itthon tegnap este, az Igazgató rám bízta a papírokat, amiket neked küldött. Azt mondta, hogy egy új tanuló iratkozott be az Akadémiára, mint az Esti Tagozat jövendőbeli tagja.
Kaname bólintott. - Megkaptam a papírokat, köszönöm.
Takuma bólintott, és eltűnt az ajtó mögött.

Tizenkettedik fejezet

Yuuki - teljesen elfelejtve a takarót a lábánál - kinyitotta az ablakot, majd azon keresztül kiugrott. Könnyen talpraesett, majd természetellenes sebességgel a vadászok felé indult.
- Engedjék el! - parancsolta, közben pedig megtorpant a vadászoktól biztonságos távolságra.
A vámpírvadászok megfeszültek a lány hirtelen megjelenésétől, és fegyvereikhez kaptak. Yuuki ügyet sem vetett erre.
- Engedjék el! - mondta már nyugodtabban, mivel ekkor már teljesen odafigyeltek rá.
- Nem tehetjük meg ezt, Kuran - válaszolta az egyik vadász, akinek volt elég bátorsága nyilatkozni. - Kurosu úgy döntött, hogy szabad kezet ad nekünk Zero fölött, mivel csak mi tudjuk őt kordában tartani, amíg E-szintre esik, ezután kivégezzük.
Yuuki szemei tágra nyíltak a döbbenettől.
Szinte végszóra, az Igazgató elindult Yuuki felé lassan, arcán egy mély ránccal. Kezét nyugtatóan a lány karjára tette, de az csak elrándult ettől. Az Igazgató szomorúan sóhajtott, és Yuuki a tekintetében a sajnálatot. - Sajnálom Yuuki, de nincs más lehetőség.
- Kell lennie valaminek...! - kezdte Yuuki dacosan, de rájött, hogy haszontalan amit tesz, így elnémult. Egy pillanat múlva ismét megszólalt: - Ő a barátom...
Kurosu csak nézte szomorúan, és ismét megsimította a karját. Ezúttal a lány sem húzódott el. - Tudom, Yuuki. Sajnálom.
Néhány pillanat múlva, az arcán úrrá vette magát a fájdalom, és ellépett Yuukitól, háttal a vadászoknak is, hogy összeszedje magát.
A vadászok szemei még mindig Yuukin voltak. A lány érezte a félelmüket a levegőben, ahogy bámultak őt, rettegve a cselekedeteitől.
Egyszerre Yuuki háta mögé néztek sokkolva, ujjaik megfeszültek a fegyvereiken. A félelem szaga még jobban érződött.
Yuuki meg se ijedt, mikor érezte, hogy egy takarót borítanak védelmezően a vállára, és Kaname öleli át hátulról erős karjaival, így a fiú mellére simult.
- Kuran Kaname. - Az egyik Zerót lefogó vadász hátra lépett kissé. Zero végül felnézett, mert eddig csak dermedten meredt a földre, és Kanamére bámult.
Zero szavai csöndesek voltak, de dühvel telítettek. - Jöttél búcsút mondani, Kuran? Mintha már nem lett volna eléggé megalázú, hogy elhurcolnak Yuuki... - Zero hirtelen elnémult, és Yuukira nézett, majd újból a földet pásztázta, kis pirossággal az arcán. - Yuuki előtt - mondta sajnálkozva. - Ne haragudj rám, Yuuki...
Zero és a vadászok eltűntek a páncélozott autóban - amit azért hoztak, hogy Zerót teljesen fogva tudják tartani, és még csak ki se láthasson belőle -, mielőtt Yuuki felelhetett volna.
Kaname felemelte Yuukit a karjaiba, és elindult vele lassan vissza a hálótermekbe. Mikorra odaértek Yuuki szobája elé, a lány szemei már könnyekben úsztak. Kaname lefektette húgát az ágyra, és vigasztalta a húgát, aki az elvesztett barátja után sírt.

***
Két héttel később
Zero gyáván a falnak húzódott a cellájában, a fájdalom minden sejtjét átjárta. A láncok a csuklóján csörögtek, és beton padló nem nyújtott kényelmet, mikor megpróbált átaludni a fájdalmas órákat, abban a tudatban, hogy már csak pár napja van hátra. Az E-szintre esése már nagyon közel volt.

***
Zero annyira önkívületi állapotban volt, hogy sok ideig észre se vette a személy jelenlétét, aki cellája előtt állt. Mikor ez a tudomására jutott, lassan elhúzta a fejét a faltól, és várta, hogy fókuszáljon a szeme, felismerve Kuran Kanamét.
Türelmesen várakozva Zero cellája előtt, Kuran Kaname állt teljes feketékbe öltözve, míg Zero küzdött, hogy megtalálja a hangját a hatalmas fájdalom elnyomásában. Mikor végül már meg tudott szólalni, szemei keskenyek és dühösek voltak, hangja pedig szárazan és keserűen hangzott. - Mi a francért vagy itt?
Kaname még hallgatott egy darabig. Egy része remélte, hogy Zero előbb leesik E-szintre, mielőtt beszélt volna vele. De Zero csak dühösen hallgatott, várva Kaname válaszára.
- Hogy megmentselek.

***
- Mi van? - kérdezte Zero, szemei kitágultak a döbbenettől.
Kaname ismét néma maradt, és Zero látta az idegenkedést a szemeiben. - Igazából, semmi hasznod sincs, se emberként, se vámpírként. Aligha nyerhetünk azzal valamit, ha életben tartunk...
- ...de mégis, valamilyen okból, nagyon fontos vagy Yuukinak.
Zero felengedett kicsit, mikor meghallotta Yuuki nevét.
- Szóval Yuukiért... megmentelek téged.
Zero egy pillanatig hallgatott, mielőtt megkérdezte volna: - Szomorú?
- Nagyon - válaszolta Kaname, kissé dühösen. Hideg maszkja leesett egy pillanatra, és Zero látta a kényelmetlenséget és undort az arcán. - Utálom, hogy törődik más férfival is rajtam kívül, annyira, hogy ez megsirassa őt - grimaszolt Kaname. Elkapta az önelégült mosolyt Zero arcán, és szemei összeszűköltek. - Nehogy azt hidd, hogy féltékenységből mondtam ezt, Kiryuu! - Kaname itt kicsi szünetet tartott. - Én csak akkor voltám rád féltékeny, mikor még mindketten fiatalabbak voltunk. Te tudtál lenni az én drága húgommal, mikor én nem. Minden nap láthattad, minden nap beszélhettél vele, bámulva az ő szép arcát - ragadtatta el magát kissé Kaname. - De én nem tehettem ezt meg. Mostanáig. Most, hogy már mellettem van, nincs okom arra, hogy irigy legyek rád.
Zero hallgatott.
- Már elmondtam a célom, Kiryuu - mondta Kaname egy pillanat múlva. - Most már csak rajtad múlik. Hajlandó vagy bármit megtenni, hogy megmenekülhess? Vagy - Kaname rátette a kezét a cella lakatjára, és a börtön belsejét kezdte el bámulni, végigjáratva a szemét a mocskos falakon és betonon, majd végül Zero szánalmas testén. -, itt akarsz meghalni?
- Bármit megtenni? - kérdezte Zero óvatosan.
Kaname nem válaszolt.
Mindketten némák maradtak egy ideig, ami óráknak tűnt, mielőtt Zero végül felnézett Kanaméra.
- Meg akarok menekülni.

***
Kaname belépett a cellába, biztonságos távolságra megállva Zerótól, de nem azért, mert féltette a saját biztonságát. Zero sápadt és gyenge volt. Nem, ő nem félt ettől a szánalmas lénytől.
Kaname közelebb lépett, és Zero megfeszült, nem tudván, hogy mi fog történni. Kaname letérdelt előtte, így szemmagasságba kerültek.
- Senkinek sem beszélhetsz erről, megértetted? - kérdezte Kaname.
Zero habozott, de bólintott.
Kaname elkezdte kigombolni az ingjét kezeivel, erre Zero szemei kitágultak. - Mi a...?
- Csend. - Kaname lehúzta az ingjét az egyik válláról, felfedve ezzel a sápadt nyakát. - Mivel tisztavérű vagyok, a vérem ki fog téged elégíteni egy darabig, lelassítva az átalakulást az E-szintre.
Egy pillanatra, Zero undorodott tőle, de végül Kaname nyakának látványa, és az égő vágy a vér után, legyőzte ezt. Egy mély lázadó hang szökött ki Zero szájából, ahogy felugrott a béna helyzetéből, és Kaname vállai közé csavarta kezeit. Fogait belesüllyesztette Kaname nyakának puha húsába, és elkezdett inni.