Tizennegyedik fejezet

Egy héttel később

- Ki vagy te?
A jövevény éles szemekkel fordult Aidou felé, aki a kérdést tette fel. - Nekem szóltál? - A lány olyan gyorsan mozgott, hogy ha a többiek nem lettek volna vámpírok, észre se vették volna a gyors mozdulatait. Az új tanuló elugrott az osztály szeme elől, és egy asztalon landolt, közvetlenül Kaname előtt.
- Örvendek, az én nevem Kurenai Maria! - mondta. - Tudom, hogy Ön ki. Kuran Kaname! Olyan izgatott vagyok, hogy találkoztam egy tisztavérűvel!
A feszültséget érezni lehetett a terembe, és Maria nemsokára rájött, hogy miatta történt ez. - Jaj, úgy tűnik, hogy bajt okoztam.
Kaname összevonta a szemöldökét, és felállt. - Semmi gond. - A tisztavérű tudta, hogy a feszültség a lány butasága miatt van jelen. - Talán, ma nem kéne részt venned az órákon, és helyette megismerhetnéd az Akadémiát.
Maria meglepettnek tűnt. - Van valaki, aki körbe tudna vezetni engem?
Kaname habozott. - A húgom épp most járőrözik. Ő megtudna neked mutatni mindent, én pedig azalatt vigyázok a vámpírokra, hogy ne történjen semmi gond.
- Még egy tisztavérűvel találkozhatok ma este? - kérdezte Maria boldogan. - Milyen szerencse! - Ezután a lány egy szó nélkül kiment az osztályteremből, miközben a többiek összeszűkült szemekkel nézték őt.
- Yuuki biztonságban van? – kérdezte Aidou.
Kaname ránézett. Meglepődött, de nem mutatta. Talán az estisek nem is voltak olyan vakok, mint ahogy gondolta. Lehetséges, hogy látták a gonoszt az ártatlan maszk mögött bujkálni?
- Menj, és tarts a szemed Marián!
Aidou egy pillanatnyi habozás nélkül elindult.

***
Yuuki a homlokát ráncolta, mikor megérezte valaki olyannak a jelenlétét az erdőben, akinek nem kéne ott lennie. Elegánsan futott a fák között, és megállt a tisztáson.
Zero is egy helyben maradt, mikor meglátta a lányt odaérni.
- Mit keresel itt? - kérdezte Yuuki. - Korlátozva vagy a prefektusi feladataidból. Nem kéne itt mászkálnod!
- Csak azért jöttem, hogy társaságot nyújtsak neked.
- Oh - mondta meglepetten Yuuki.
Mielőtt Zero bármit is mondhatott volna, Yuuki megérzett még valakit az erdőben. Egy furcsa, erős egyén közeledett felé. Nem ragadozó módban mozgott, de Yuuki már elővette a fegyverét. Artemis ezüstösen megcsillant a holdfényben.
- Kuran Yuuki! - szólalt meg egy női hang, majd nemsokára a hozzá tartozó test is megjelent.
Yuuki összeráncolta a homlokát. - Ki vagy te?
- Kurenai Maria a nevem. Új vagyok itt az Akadémián! - mondta vidáman.
- Oh - mondta Yuuki. - Örülök, hogy találkoztunk Kurenai-san - köszöntötte Mariát, de közbe a szemöldökét ráncolta. Hogy lehet, hogy Kaname nem szólt neki az új diákról?
- Kérlek, hívj csak Mariának! - mondta a lány. - Remélem, hogy legjobb barátnők leszünk!
Yuuki mosolygott, a kényelmetlenség ellenére is. Valamilyen oknál fogva, nagyon ideges lett már csak az új tanuló jelenlététől is.
Yuuki enyhén megfeszült meglepődésében, mikor ismét megérzett valakit, aki felé tart az erdőben. Könnyen felismerte Aidout, és nem sejtette, hogy mit akarhat ő itt. Összeráncolta a szemöldökét, mikor a fiú megállt tőle, csak kis távolság volt már köztük. A fiú nyilvánvalóan kémkedik, de ki után?
- Kuran Kaname azt mondta, hogy mivel új vagyok itt, te megmutatod nekem az egész Akadémiát.
- Természetesen - mondta Yuuki még mindig bizonytalanul a helyzet kényelmetlensége miatt.
És csak akkor nézett rá Zeróra.
Zero megfagyva állt a helyén. Az egyetlen dolog, ami mozgott, a kezei voltak, amik épp ökölbe szorultak az oldalán, és remegtek. Arca eltorzult a haragtól és horrortól. Yuuki szemei tágra nyíltak meglepődésében. - Zero...?
A fiú felzökkent a nevére, és Yuukira nézett. Még utoljára Maria felé vetette a tekintetét egy pillanatra, majd elfutott a helyszínről.

***
Mire Yuuki körbevezette mindenhol Mariát, és megmutatta a szobáját a kollégiumba, már hajnal volt. Az Esti Tagozat épp visszatért a szállásukra, mikor Yuuki elhagyta azt. Belépett az erdőbe, ahol még mindig bujkált Aidou. A fiú nemsokára közvetlenül Yuuki elé ugrott le az egyik fáról.
- Miért akarta Kaname, hogy kémkedj Marián? - kérdezte Yuuki.
Aidou nem szólt semmit se.
Yuuki összevonta a szemöldökét frusztrálva. - Én is meg tudom akkor kérdezni tőle.
- Valami nincs... rendben vele - vallotta be Aidou. - Bár biztos vagyok benne, hogy Kaname többet tud róla, mint én. Aggódtunk a biztonságod miatt, így elküldött engem, hogy tartsam a szemem Marián.
- Tudok vigyázni magamra.
Aidou csendben maradt.
Együtt indultak vissza a kollégiumba, mivel már hajnal volt, és nem volt értelme a járőrözésnek.
Yuuki kiterjesztette az érzékeit az épületre, amikor beléptek oda. Összevonta a szemöldökét, mikor rájött, hogy ketten hiányoznak. Shiki és Takuma.
Meg akarta kérdezni Aidout erről, de meggondolta magát. Majd megkérdezi Kanamét később.
- Szomjas vagy? - kérdezte Aidou, és Yuuki rábólintott. Bementek a konyhába, és elővettek két poharat és mindkettőbe dobtak egy vértablettát. Yuuki ivott egy kortyot, és elnyomott egy grimaszt.
Ahogy ivott, Kanaméről gondolkozott. Miért nem tájékoztatta őt az új tanuló érkezéséről, főleg ha valami nincs rendben vele? És hol van Shiki és Takuma?
Egy csattanás hangja érte el a fülét, és beletelt egy pillanatba, hogy kiszakadjon a gondolataiból, és rájöjjön, Aidou csinált valamit. Yuuki épp indult volna, mikor észrevette hogy a lábát bele van fagyva a jégbe. - Aidou…
Ő nem szólt, csak lehajolt és megcsókolta őt. A lány próbált koncentrálni, hogy használja az erejét ellene, de a fiú ajkai túl zavaróak voltak. Amikor harcolni próbált, Aidou csak átölelte őt, ezzel kényszerítve a lányt, hogy közelebb legyen hozzá. Mivel Yuuki erősebb volt, elkezdte bevetni az erejét ellene.
Egy hangos repedés hallatszódott, és Yuuki felkiáltott, miközben befogta a füleit. A jég, ami a lábán volt, felrobbant, így megbotlott. Aidou az asztalra repült, ahol próbálta megvédeni az arcát a repülő jégdaraboktól, amik olyanok voltak, akár a kések.
Yuuki és Aidou egyszerre néztek fel Kanamére, aki dühösen állt az ajtóban.

***
- Oniisama - kezdte Yuuki.
- Menj a szobámba - mondta Kaname -, és várj, amíg oda nem érek.
- Kaname...
- Most!
Yuuki ijedten felugrott meglepődésében. Kaname soha nem kiabált vele. Könnybe lábadtak a szemei, ahogy elrohant mellette, ki a konyhából.

***
Yuuki némán ült Kaname ágyának szélén.
Már egy ideje érezte a bátyja jelenlétét az ajtó előtt. De a fiú csak ott állt, keze a kilincsre fagyott.
Sok idő telt el, mire lenyomta a kilincset, és belökte az ajtót.
- Mit csináltál Aidouval? - kérdezte Yuuki.
Kaname becsukta az ajtót maga mögött, és az ágy felé közelített, de még mindig nem válaszolt. Yuuki előtt megállt, és arcán egy üres maszk volt. - Csak emlékeztettem őt a helyére.
Yuuki hallgatott.
- Talán téged is emlékeztetnem kéne a tiédre?
Yuuki arca eltorzult boldogtalanul. - Nem csináltam semmi rosszat.
- Aidou csókolt meg téged, tudom. Bevallotta nekem. De nem voltam biztos benne, hogy csak téged próbált-e védeni, vagy ez-e az igazság.
- Tudod, hogy soha... - Yuuki megállt, és megrázta fejét. - Nem kell mentegetőznöm.
- Soha nem mondtam, hogy kell.
Yuuki hallgatott egy darabig. Felállt az ágyról, így csak már milliméterekre volt Kanamétől. Gyorsan félreállt, és kisimította a szoknyáját, ami összeráncolódott, ahogy ült. - Hol van Shiki és Takuma? - kérdezte Yuuki.
Kaname szótlanul elfordult tőle.
- Nem tudod?
- Tudom egy részét - válaszolta Kaname.
Yuuki sóhajtott. A csend, ami körülvette őket, nehéz volt a feszültségtől. Végül ezt Kaname törte meg, mikor Yuuki kinyitotta az ajtót, hogy távozzon. - Nem kapok egy jóéjt csókot?
Yuuki meg se moccant.
Kaname sötéten kuncogott, humor nélkül. Pár pillanat habozás után, megkérdezte: - Oh. Hogy tetszett Kurenai Maria?
Yuuki összeráncolta a homlokát. - Valami furcsa vele. De mi?
Kaname ismét kuncogott, most szárazon és boldogtalanul. - Biztos vagyok benne, hogy nemsokára megtudjuk.