Yuuki felnézett a párnájáról, ahogy Kaname belépett a szobájába. A csuklójával letörölte a könnyeket az arcáról, és megpróbált rámosolyogni, de az eléggé erőltetettre sikerült. - Oniisama.- Yuuki - mondta Kaname gyengéden.
Yuuki az ágy szélére csúszott és felült azon, majd kinyitotta a karjait Kaname felé.
Bátyja odament hozzá, de ahelyett, hogy megölelte volna, megcsókolta és gyengéden felemelte őt az ágyról a karjaiba. Még mindig csókolva őt, kivitte húgát a szobájából. Yuuki megszakította a csókot, és megkérdezte: - Hova megyünk?
- Van egy meglepetésem számodra.
Yuuki elmosolyodott, majd fejével megpihent Kaname vállán, aki csendben vitte őt.
Mire odaértek az Igazgató Irodájába, Kaname tudta, hogy Yuuki már érzi Zero jelenlétét a szobában. - ...Zero...? - Yuuki lassan kicsúszott Kaname karjaiból és belépett az irodába. Bátyja is követte, majd becsukta maguk mögött a vastag faajtót.
- Zero? - ismételte a lány csöndesen.
Zero, aki Kain íróasztala mögött ült háttal az ajtónak, lassan megfordult, és a lány nem értette, hogy miért van annyi utálkozás és bűnösség a szemeiben. Zero szemei ellágyultak, ahogy meglátta a lányt.
- Te... - kereste Yuuki a szavakat, hogy kifejezze az érzéseit.
Zero már kezdte volna elmagyarázni a dolgokat, de amikor rájött, hogy nem volt igazi magyarázata, a szája zárva maradt.
Kaname előrelépett, és kezeit Yuuki vállaira rakta. - Találtunk egy módot, hogy megakadályozzuk, hogy Zero E-szintre essen le, legalábbis egy hosszú ideig nem fog - mondta Kaname, miközben megcsókolta Yuuki fejének tetejét.
Húga visszanézett rá a vállai fölött. - Hogyan...?
- Ez nem fontos - felelte Kaname, majd maga felé fordította Yuukit, megfogva ezzel a vállait. Homlokát odanyomta a lányéhoz, miközben behunyta a szemeit. Hangja halk és lágy volt, mikor megszólalt. - Visszakaptad a barátod, Yuuki... Kérlek, most már legyél boldog.
- Oniisama. - Yuuki szemeit könnyek lepték el, és lábujjhegyre állt, hogy gyengéden megcsókolhassa testvérét. - Köszönöm.
Kaname hallgatott. Egy pillanat múlva azonban megajándékozta őt egy szelíd mosollyal, és elindult az ajtó felé. - Adok neked időt, amit Zeróval és az Igazgatóval tölthetsz közösen. Már Kainnek is elmondtam Zero érkezését, így valószínűleg csinál vacsorát mindkettőtöknek, akár régen. Most megyek, el kell intéznem pár dolgot.
Yuuki bólintott, és lágyan elmosolyodott.
Kaname elindult, mikor vége lett az utolsó csóknak, és becsukta maga mögött az ajtót, ahogy elhagyta a szobát.
***
Kaname az ablak mellett ült, oda se figyelve a könyvre, amit éppen a kezében tartott lazán. Habár szemeivel az oldalait nézte, az esze máshol járt. Yuuki visszatérésére várt.
Egy kopogás az ajtón jelezte Aidou jövetelét, és miután Kaname jóváhagyta azt, belépett.
- Látni akartál, Kaname-sama? - kérdezte Aidou..
Mielőtt Kaname válaszolhatott volna, megérezte a közeledő Yuukit Zeróval az oldalán.
Aidou közelebb lépett Kanaméhez, és ő is meglátta a két közeledő prefektust. - Kiryuu visszajött - állapította meg Hanabusa éllel a hangjában.
Kaname felvonta az egyik szemöldökét furcsállva, majd tekintete gyorsan visszatért a húgára, és az ő szerencsétlen társára. - Igen.
Aidou nem tudott segíteni a szemöldökráncoláson, ami most berögzült az arcába. Végül, abbahagyta Yuuki bámulását, és Kanamére emelte a tekintetét. - Látni akartál?
Kaname a könyvéről Aidoura függesztette a tekintetét. Őt nézte egy pillanatig, mielőtt ismét az ablakon át bámult ki. De Yuuki helyett, Zeróra fókuszált.
- Azt akarom, hogy kísérd figyelemmel Zerót.
***
- Kísérjem figyelemmel? - kérdezte Aidou meglepetten. - Úgy érted, kémkedjek utána?
- Úgy nevezed, ahogy szeretnéd. De igen, azt akarom, hogy kémkedj utána.
- Természetesen megteszem ezt, de megkérdezhetem, hogy miért kell? - tudakolta meg Hanabusa.
Kaname végleg befejezte Kiryuu nézését, és Aidou látta, ahogy még egy másodpercre Yuukira pillant, hogy megnézze a lány még mindig biztonságban van és sértetlen-e. Ez egy nagyon védő és testvéries pillantás volt.
- Most, hogy Kiryuu visszatért... Félek, hogy el fogja felejteni a helyét. Szeretném, ha megfigyelés alatt tartanád, hogy meg tudd akadályozni...., ha túllépné a határokat.
Aidou a homlokát ráncolta. - Mindig megakadályoztam őt ettől.
- Tudom - felelte Kaname. - Ezért választottalak téged erre a különleges feladatra.
Aidou megemelte kissé az állát, mutatva ezzel büszkeségét, amiért Kaname megbízik benne.
Kaname habozott kissé, és ez megrémítette a másik vámpírt.
Kaname ismét kinézett az ablakon, de ezúttal a holdat bámulta. - Sajnos, nem hiszem, hogy Kiryuu lenne a legnagyobb gondunk.
- Hogy érted ezt? - kérdezte Hanabusa.
Kaname arca egy kemény, hideg maszkká vált. - Az az érzésem, hogy valami közeledik... Valami, ami mindannyiunkat fenyeget.
Aidou megfeszült.
Kaname visszanézett a szőke hajú vámpírra. – Nem akartalak felzaklatni. Ez csupán egy érzés – mondta, majd ismét elnézett Hanabusáról. - Kérlek, hívd ide Takumát, miután elmész.
Aidou bólintott, majd mentegetőzve elhagyta a szobát.
***
Kaname fel se nézett, mikor Takuma belépett a szobájába. - Hol van Shiki?
Takuma megfeszült. - Nem tudom.
- Tegnap, amikor távol voltam, elhagyta az Akadémiát.
- Tudom.
Kaname hallgatott pár pillanatig. - Azt akarom, hogy megtudd, hova ment.
Takuma bólintott, elfogadva a parancsot.
Kaname elfordult, ezzel nyilvánvalóan elbocsájtotta őt. Ichijou elindult már az ajtó felé, mikor visszafordult a tisztavérű felé. - Majdnem elfelejtettem, Kaname. Amikor nem voltál itthon tegnap este, az Igazgató rám bízta a papírokat, amiket neked küldött. Azt mondta, hogy egy új tanuló iratkozott be az Akadémiára, mint az Esti Tagozat jövendőbeli tagja.
Kaname bólintott. - Megkaptam a papírokat, köszönöm.
Takuma bólintott, és eltűnt az ajtó mögött.
Köszi!!:)
VálaszTörlés