Tizennyolcadik fejezet

Yuuki szemeibe könnyek gyűltek, és légzése bizonytalanná vált. Dús pilláival pislogott, így a félelem könnyei nem csordultak ki. - Ki vagy te?
Shiki közelebb lépett hozzá, mire a lány megfagyott. Fél térdre ereszkedett Yuuki előtt, így a nadrágjának szárát átitatta a vér. A felemás szemei találkoztak a másik szemeivel, és amikor a lány megpróbált elnézni, Shiki gyengéden megfogta az állát, és felé fordította a fejét. Yuukinak vonakodva találkozott a pillantása a fiúéval.
- Hát nem emlékszel rám?
Yuuki megrázta a fejét.
- Gondolkozz, Yuuki!
Yuuki összeráncolta enyhén a homlokát, ahogy küzdött, hogy összetegye a nevet az arccal. De nem tudta és megrázta a fejét újra. Shiki teste elnevette magát, amivel megborzongatta a lányt.
- Milyen naív vagy, Yuuki. Kaname túl sok mindent tartogatott előled - mondta Shiki csalódottan. - Szeretném látni azt a kifejezést szemedben, mikor rájössz arra, hogy ki vagyok. A horrort. - Olyan furcsa tekintet ült az arcán, hogy Yuuki még jobban megijedt ettől, mint bármi mástól, amit ezelőtt csinált. A pillantása erős volt, túl erős. - Annyira hasonlítasz Yuurira. – Ennek hallatára a lány alig kapott levegőt.
Az anyja nevére, Yuuki elméje visszaemlékezett azokra a dolgokra, amiket próbált elfojtani. Hirtelen felbukkant az emlékezetében annak az embernek az arca, aki az álmában is szerepelt.
Eltartott egy kis ideig, mire a horror látszódott Yuuki pillantásán, és Shiki közelebb lépett hozzá. Odanyomta az arcát a lányéhoz, érezték egymás lélegzetét. A fiú ajkai ijesztően közel voltak Yuukiéhoz, miközben beszélt. - Hála Kanamének, vissza fogom szerezni az igazi testemet. Szerencsére odaadta nekem a vért, ami szükséges volt a felépülésemhez. - mondta, majd kivillantotta éles agyarait, és a lány nyakába temette a fejét. - És ha visszatértem, az enyém leszel, Juuri.

***
Ami ezután következett, Yuukinak pár pillanatába került, hogy feldolgozza: Egyik pillanatban még Shiki teste volt előtte, majd a másikban már egy fekete függöny választotta szét őket. Nem, nem egy függöny, hanem Kaname hosszú, fekete kabátja.
Por verődött fel a földről, ahogy Kaname hirtelen közéjük állt. Yuukit a háta mögé húzta, miközben szembenézett Shikivel.
Shiki teste erre gyorsan reagált, és hátrébb ugrott néhány méterrel.
Kaname egy fenyegető lépést tett felé, mire vámpírok bukkantak elő minden oldalról. Eltartott egy darabig, mire értelmezték a helyzetet, majd Shiki elé léptek pajzsként, hogy megvédjék őt Kanamétől.
- Tudtuk, hogy valami baj van vele. A kollégiumban is járt, mielőtt ide jött volna - mondta Kain, miközben idegesen Kanaméra nézett, ahogy előtte állt.
- Tudom - mondta Kaname. - Már engem is meglátogatott.
- De ő még mindig Shiki! Nem engedhetjük, hogy bántsd őt! - Az elhatározottság úgy látszott, hogy növeli a bátorságukat és dacukat.
Kaname mögött, Yuuki lábra állt, és hátra lépett egyet, hogy távolabb legyen Shikitől.
Szemei tágra nyíltak, ahogy Kaname hátát nézte - mintha átlátott volna rajta, és a többieken is, ahogy a szörnyeteg irányába nézett.
- Rido.

***
Kaname a lábára állította a remegő és ingatag Yuukit, a lány szobájában. Elindult az ajtó felé, miközben elkezdte kigombolni az ingjét, ami Yuuki cipelése után most csupa vér volt. Húga megragadta hátulról a kabátot, és visszahúzta őt szelíden. Kaname enyhén visszafordult, és Yuukira nézett a vállai fölött.
Mikor ő nem mondott semmit, újból elfordult tőle.
Yuuki ott maradt állva, miközben bátyja hátát nézte, és szemeit könnyek lepték el. - Miért hagysz el?
Kaname összeráncolta a homlokát. - Át kell vennem az ingemet, neked pedig le kéne mosnod magadról a vért.
Yuuki megrázta a fejét. - Semmit se kell csinálnunk, ha az azzal jár, hogy egyedül hagysz engem.
Kaname sóhajtott, miközben becsukta a szemeit. Ujjait a homlokához dörzsölte. - Rendben. - Ezzel megfogta a lány csuklóját, és a fürdőszobába vezette őt. - Itt leszek az ajtó előtt, ha szükséged lenne rám.
Yuuki bólintott, majd becsukta maga mögött az ajtót. Elkezdett vetkőzni, de ahogy megnyitotta a vizet, vér kezdett el ömleni a csapból.
Yuuki pislogva hátraugrott, de amikor ismét odanézett, már csak vizet látott.
***
Yuuki maga köré csavarta a törülközőt, miután kilépett a zuhanyzó alól.
A bepárásodott tükör előtt állt, miközben ujjaival átszántott a haján. Kezeit a mosdókagyló két oldalára rakta, fejét lehajtotta és mély lélegzetet vett.
Amikor ismét felnézett, már nem csak saját magát látta a tükörben.
Yuuki ijedten megpördült, de mire sikított volna, Rido eltűnt.

***
- Kaname!
Kaname elfordult az ablaktól, ahogy Yuuki kilépett a fürdőszobából, vékony teste csak egy fehér törülközőbe volt csavarva. A haja nedvesen vadnak nézett ki, a szemei tágra nyíltak, és könnyek gyűltek össze benne. Bátyja kinyújtotta felé a karját, és a lány összeomlott az ölelésében.
- Láttam őt. Ridót - mondta Yuuki halkan, lélegzetvisszafojtva.
Kaname szája egy vékony vonalba préselődött.
- Ő volt az tegnap is, ugye? - Yuuki itt egy kicsit megállt, száján kiszökött egy zokogás. - Szegény Shiki...
Kaname egy pillanatig néma maradt, mielőtt megszólalt volna halkan: - Mondott neked valamit, mielőtt odaértem?
Yuuki csendben újragondolta a beszélgetést. A félelem és undor megborzongtatta őt. - Nem, semmit se.
Érezte, ahogy Kaname bólint, és megcsókolja a haját.
- Mostantól mindig mellettem leszel. Megértetted?
Yuuki tehetetlenül bólintott.
Kaname eltolta magát óvatosan a lánytól, és kigombolta az ingjét. Yuuki némán figyelte, ahogy bátyja leveszi azt, és a véres ing a földre csúszik. Arca lángolt, mikor szemei Kaname csupasz, széles vállaira, és sovány, izmos felsőtestére terelődtek. Ez volt az első alkalom, hogy félmeztelenül látta őt.
Kaname halkan kuncogott, és erre Yuuki még jobban elpirult. Amikor a lány elnézett bátyja testéről a szemeibe, észrevette, hogy azok most egy árnyalatnyival sötétebbek, mint máskor.
Kaname ajkain egy kis mosoly jelent meg. - Talán neked is fel kéne öltöznöd, nem, Yuuki?
Hirtelen tudatában annak a ténnyel, hogy rajta csak egy törülköző van, Kaname pedig félig meztelen, gyorsan felkapta a hálóingjét, és a fürdőszoba felé vette az útját. Mikor újra megjelent, bátyja már az ágyban feküdve várt rá. A karjai közé csusszant, és pillanatok múlva már el is aludtak, kimerülten a korábbi eseményektől.

***
Yuuki - miközben Kaname karjai között feküdt - egy ismerős jelenlétét érezte meg a kollégiumban. Felemelte a fejét Kaname csupasz mellkasáról, és bár bátyja karjai ösztönösen megfeszültek vékony vállai körül, kicsúszott az ágyból, és némán kisurrant a szobából. Egy kicsit zajos volt, miközben leért a nagy lépcsőn át az első emeletre.
A lépcső lábánál Aidou állt. Fáradtnak, de egészségesnek látszott. Úgy nézett ki, hogy Kaname nem ártott neki, legalábbis nem hagyott rajta maradandó kárt. Yuuki hálás, és boldog volt, amiért a fiú rendben nézett ki.
Aidou felnézett rá a szép, nagy szemeivel és rámosolygott.
- Visszatértem.